A zsonglőrködésről általában

Szép, szerteágazó téma. Mielőtt külön-külön is szót ejtenénk az eszközökről, illik pár szót ejteni a zsonglőrködés eredetéről.

Első hallomásra mindenkinek a cirkuszok jutnak róla eszébe, ám hiába eme máig is jól ismert szórakoztató világ, hiába annak több ezer évre visszatekintő múltja, nem ott kell keresni a zsonglőrködés eredetét. Igaz, jobb alapot a nyomozásra nehéz találni.

Számunkra sem teljesen tiszta a pontos születés körülménye, azonban a legvalószínűbb feltételezés szerint az ókori Egyiptomból, avagy a Távol-keletről származhatnak.

Ördögbotot legkorábbra visszamenőleg állítólag egy fáraó sírjának feltárásakor találtak a szarkofágban, és ez jó kapcsolatot mutathat a cirkuszokkal, tekintve, hogy a Római Birodalom kiterjedésekor átvehették tőlük eme látványosságot.

Lobbanáspont

Más elméletek szerint pengékkel felszerelve, csakúgy, mint a poit, önvédelmi eszközként használták Ázsia távolabbi részén, feltételezhetően Kínában vagy Japánban, de ez nem elég egyértelmű, hiszen nyugodtan megeshetett ilyen a történelem későbbi időpontjaiban is. Ha azonban a hosszúbotra kérdezünk rá, jó eséllyel kopogtatunk a megfelelő múlt ajtaján.

A tűzfújás és nyelés művészete már inkább a Közel-keletről eredeztethető, ámbár ezek nem tartoznak a megszokott értelemben a zsonglőrködéshez. Ahhoz ugyanis a legalapvetőbb mód, ha azt tanuljuk meg, hogy ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Nekünk ezzel nem is szabad foglalkoznunk, csupán azzal, ha a bal kéz nem tudja megcsinálni ugyanazt, amit a jobb.

Szerencsére a Lobbanáspont tagjai mind jobbkezesek, így eme kijelentések mindannyiunkra helytállóak maradnak minden esetben.

A zsonglőrködés lényegében kötelezővé teszi, hogy felső végtagjainkat egyenrangúvá fejlesszük olyan mértékben, hogy minél kevesebb koncentrációval, ám annál precízebb cselekedetekre késztessük őket eszközeinkkel. Ha az emberi tényezőt nem tekintjük, akkor egyensúlyozásról, valamint feldobás-elkapásról kellene beszélnünk, de akkor ki kellene hagynunk a poit, tehát ez a meghatározás sem elég pontos, hiába az értelmező kéziszótárba vetett hitünk.

Hagyjuk inkább a definíciókat, és tekintsük meg ennek a szórakozásnak az előnyeit. A kézügyességet, a reflexeket, és a már említett koncentrációt rendkívüli, szinte azonnal észlelhető mértékben növeli, ha az ember szorgalmas, és rászánja a gyakorlásra az időt. Korlátokat valóban csak a lelkesedés szabhat neki, mert megtanulni bárki képes, és az, hogy mekkora érzékkel rendelkezik az ember, csak azt befolyásolja, hogy milyen hamar.

Egyik legmeglepőbb tulajdonsága, hogy az ún. rontás a fejlődés részét képezi. A véletlen hibák képesek rávezetni az embert olyan mozdulatokra, amelyeket korábban nem is próbált, és ha magát a hibát kiküszöböli, máris egy új trükkel lett gazdagabb. Az autodidakta módszer azonban nem helyettesítheti mindazt, amit az oktató szavak, valamint a trükkök látvány utáni megismerése nyújthatnak.

Ezért is van itt ez az oldal, hogy néhány, általunk használt eszköz használatával megismertessen, és legalább az alapokat elmagyarázza azoknak, akiknek szükségük van rá.