A szerelem, a termékenység és a megtisztulás éjszakája ez, mikor örömtüzek lángolnak fel a világ minden táján. A tradíció bár a kereszténységhez is kötődik, eredete sokkal régebbi, a mitikus, történelem előtti korokban gyökerezik. Szentiván-éj az élet ünnepe, a fény sötétség fölött aratott győzelmének diadala.

Maga az elnevezés keresztény eredetű, Keresztelő Szent Jánoshoz köthető, a János név régi magyar alakjából (Jovános, Ivános), illetve a szláv Iván névből származik. Európa szerte időtlen idők óta ülik meg a nyári napfordulót a szláv, germán, és északi népek, de a druidák számára is jelentős esemény volt a legrövidebb éj, amit az Ég és a Föld nászának tartottak, ennek megfelelően tisztelegtek előtte.

A magyar falusi, vidéki emberek is ápolnak régi, szép szokásokat ilyenkor. A jeles nap előtti éjszakán ildomos friss, zöldellő faágakat akasztani az ajtókra, ablakokra (akár tyúk-, és disznóólakra), így a boszorkányok elűzhetők, a rontás kivédhető.