Szent Márton a legenda szerint római birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) született 316-ban egy római elöljáró fiaként.

Mikor a francia Amiens városában állomásozott, mint a római császár katonája egy hideg téli estén köpenyének felét egy szegény koldusnak adta.

Aznap éjjel álmában megjelent Jézus a koldus alakjában, és ettől kezdve nem a hadsereget, hanem Isten szolgálta. Megkeresztelkedett és misszionáriusként segítette a rászorulókat.

Már életében legendák vonták körbe alakját, és püspökké akarták szentelni. Amikor ez a hír fülébe jutott, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt. A madarak azonban gágogásukkal és szárnyuk csapkodásával óriási zajt csaptak, ezzel felfedve a szent rejtekhelyét. 371-ben Mártont püspökké szentelték, és egészen haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a szegényeket.

Márton-napi hagyományok

Szent Márton napon országszerte hatalmas lakomákat rendeznek, hogy a hiedelem szerint majd egész esztendőben bőven ehessenek és ihassanak. Ma is sok helyen rendeznek táncos mulatságokat, ahol az asztalra a hagyományos libafogás és az újbor kerül.

A néphagyomány szerint ezen a napon minél többet isznak az emberek, annál több erőt és egészséget kapnak a jövőben. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották.

Népi jóslások a liba csontjából

A liba csontját jóslásra használták: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.

Az aznapi időjárásból is jósoltak „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”.

Egy másik mondás szerint „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”.

Az elmaradhatatlan Márton-napi bor

A bor sem maradhatott ki a népi jóslásokból:

„A bornak szent Márton a bírája” – szokták mondani.

Ezt lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz az idei bor.

Szent Márton vesszője

Egy régi szokás szerint ezen a napon a pásztorok többágú vesszőt adta ajándékba a gazdáknak, ha az megfizette a bélésadót vagy rétespénzt.

Ez volt a Szent Márton vesszője, ami mellé köszöntőt is mondtak. Úgy tartották, ahány ága van a vesszőnek, annyit fial a disznó, és tavasszal ezzel hajtották ki az állatokat.

A Kalotaszegi falvakban Márton napi bált rendeztek a jószág behajtás alkalmából. Dunaszerdahelyen pedig híres volt a Márton napi vásár.

Egyes vidékeken az a szokás járta, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz.

Egy magyar hiedelem szerint, aki Márton éjszakán álmodik, az boldog lesz, viszont aki spicces lesz a bortól ezen a napon, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és fejfájástól.