Szent Mihály napi tűzgyújtás Hernádkak-Belegrád Lovascentrumban
A Szent Mihály napjával vége a nyárnak, most már a sötétség válik erősebbé. A fényt, a meleget ősidők óta meg kellett őriznünk. Ennek a tűz a forrása, amit a Nap földi tükröződésének tekintettek. A tűz a szerelem jelképe is, hiszen azt mondjuk, hogy a szenvedély lángol, a szerelem pedig egyértelműen perzsel. A tűz az áldozat színtere is. A lángja átalakítja azt, amit belerakunk, ezzel képessé teszi arra, hogy felszálljon az égbe. A tűz a megtisztulást is szolgálta. Ez idő tájt már megforrtak az újborok, beindult a pálinkafőzés, kezdődhetett a mulatságok időszaka. Ez az időjárás még alkalmat adott arra, hogy a szabadban főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabadban felállított asztaloknál étkezzenek az emberek.
A népi hagyományok szerint szeptember 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékeznek, akit az Utolsó Ítélet angyalaként tartanak számon. A hiedelem szerint feladata a lélek jó és rossz tetteinek számbavétele volt. Ez a nap Szent István korától vált kultusszá. Mivel az év őszi fordulójára esett, a gazdasági munkálatokkal kapcsolatos szokásokat kötötték hozzá. Ilyen volt például az őszi vetés megkezdése, a nyájak behajtása, valamint a kukoricatörés.
Ezzel a nappal veszi kezdetét az úgynevezett kisfarsang is, amely egészen Katalin napjáig tart. Az évnek ez a szakasza a karácsonyt megelőző vigasság, amely a gazdasági év befejezését jelenti. A Szent Mihály-napi hagyományok közé számos időjárási népi hiedelem is tartozik: az Ipoly menti térségben úgy tartották, hogy ha ezen a napon a fecskék még nem keltek útra, akkor hosszú lesz az ősz.
Szent Mihály ünnepe napjainkban is kiemelkedően fontos tradíciókat követ. Ebben az időszakban rengeteg hagyományos fesztivál kerül megrendezésre. A falvakban főzőversenyeket rendeznek, továbbá bornapokkal, vásárokkal, mulatságokkal ünneplik az ősz beköszöntét.