A zsonglőrködés, zsonglőreszközök feltehetően az ókori Egyiptomból, avagy a Távol-keletről származhatnak.Ördögbotot legkorábbra visszamenőleg állítólag egy fáraó sírjának feltárásakor találtak a szarkofágban, és ez jó kapcsolatot mutathat a cirkuszokkal, tekintve, hogy a Római Birodalom kiterjedésekor átvehették tőlük eme látványosságot.
Más elméletek szerint pengékkel felszerelve, csakúgy, mint a poit, önvédelmi eszközként használták Ázsia távolabbi részén, feltételezhetően Kínában vagy Japánban, de ez nem elég egyértelmű, hiszen nyugodtan megeshetett ilyen a történelem későbbi időpontjaiban is. Ha azonban a hosszúbotra kérdezünk rá, jó eséllyel kopogtatunk a megfelelő múlt ajtaján.
A tűzfújás és nyelés művészete már inkább a Közel-keletről eredeztethető, ámbár ezek nem tartoznak a megszokott értelemben a zsonglőrködéshez. Ahhoz ugyanis a legalapvetőbb mód, ha azt tanuljuk meg, hogy ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Nekünk ezzel nem is szabad foglalkoznunk, csupán azzal, ha a bal kéz nem tudja megcsinálni ugyanazt, amit a jobb.
Szerencsére a Lobbanáspont tagjai mind jobbkezesek, így eme kijelentések mindannyiunkra helytállóak maradnak minden esetben.
A zsonglőrködés lényegében kötelezővé teszi, hogy felső végtagjainkat egyenrangúvá fejlesszük olyan mértékben, hogy minél kevesebb koncentrációval, ám annál precízebb cselekedetekre késztessük őket eszközeinkkel. Ha az emberi tényezőt nem tekintjük, akkor egyensúlyozásról, valamint feldobás-elkapásról kellene beszélnünk, de akkor ki kellene hagynunk a poit, tehát ez a meghatározás sem elég pontos, hiába az értelmező kéziszótárba vetett hitünk.
